A telepített szenzorok és a mért tényezők jelentősége

Mérőállomások

Meteorológiai állomás:
Hőmérséklet: a hőmérséklet a biokémiai reakciók ütemének alakulásában játszik meghatározó szerepet. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban játszódnak le az életfolyamatok. Ennek eredményeképpen a növény fenológiai fázisai is gyorsabban következnek egymás után. Az optimumtól jelentősen eltérő, szélsőséges hőmérséklet káros hatással van a növényre – fejlődése leállhat, vagy kedvezőtlenül felgyorsulhat.
Relatív páratartalom: fontos ökológiai tényező, a növény párologtatásának legfontosabb meghatározója. Túl magas értéke elősegíti a kórokozó betegségek terjedését, rontja a terméskötődést, lassítja a transzspirációt, ezáltal a növényi tápanyagok felvételét. Ezzel szemben alacsony légnedvesség esetén nagymértékben megnő a növény transzspirációja, mely intenzívebb víz és tápanyag beáramlást idéz elő a növényben, továbbá fénytelenné válnak a termések, rosszabb lesz a terméskötődés.
Szélerősség, -irány: permetezés tervezésekor lényeges szempont a szélerősség és -irány. Erős szélben fellép az elsodródás jelensége, amikor a cseppek nem a célfelületen rakódnak le. Ezt elkerülendő, permetezés előtt és közben fontos mérni a szélerősséget.
Csapadék: mezőgazdasági szempontból a csapadék az egyik legfontosabb éghajlati elem, eloszlása és mennyisége azonban sokszor nem megfelelő. Ezt a problémát hidalhatjuk át öntözéssel, melynek tervezéséhez elengedhetetlen nyomon követni a hullott csapadék mennyiségét.
Globálsugárzás: a Napból érkező energia a fotoszintézis során hasznosul a növényekben, ennek segítségével történik a szerves anyag termelés, tehát fontos termesztésmeghatározó tényező, melynek változásait érdemes nyomon követni.

Talaj állomás:
Talajhőmérséklet: a tavaszi vetésű növények vetésidejének fontos meghatározó tényezője. Ezen felül a talajhőmérséklet fontos hatással van a víz- és a tápanyagok felvehetőségére, valamint a növények biokémiai folyamatainak sebességére, így több szempontból is érdemes nyomon követni.
Talajnedvesség: öntözött kultúrák esetében nagyon fontos tudni, hogy mennyi vizet kell kijuttatni és mikor kell be-, illetve kikapcsolni az öntözőrendszert, hogy a növények megkapják a számukra szükséges vízmennyiséget. Túl intenzív öntözés esetén a műtrágyázással bevitt hasznos NPK komponensek, mikroelemek kimosódhatnak a talajból és a gyökérzónából. Így a gyökerek számára elérhetetlenné válnak, a növények tápanyaghiányban szenvednek, és amellett, hogy a drága műtrágya hatástalan marad, még a környezetet is terheljük.
Elektromos vezetőképesség: az oldatokban az áramot az ionok mozgása biztosítja, így az áramerősség arányos az oldatban oldott sók koncentrációjával. Mivel a legtöbb só a bevitt műtrágyákból kerül be, ezért az EC-méréssel lényegében össztápanyag-tartalmat mérjük, azonban az egyes tápanyagok arányára nem tudunk következtetni.  
pH-mérés: a közeg savasságának vagy lúgosságának mérését. A hazai talajok kémhatása általában lúgosnak mondható (pH=7,2-8,1). Ilyen közegben a mikroelemek felvétele jelentősen csökken. Ezen a helyzeten tovább ronthatnak hidrogénkarbonát-tartalmú öntözővizeink.

Növényvédelmi állomás:
Hőmérséklet állományban:
érdemes a hőmérséklet mérését a növényállományokban is alkalmazni, mivel a növényzet (főleg egy magasabb kultúra esetében) a környezetétől eltérő mikroklímával rendelkezik. A hőmérséklet elősegítheti bizonyos betegségek kialakulását, terjedését, ezért növényvédelmi szempontból érdemes követni alakulását.
Relatív páratartalom állományban: a hőmérséklethez hasonlóan a relatív légnedvesség is fontos tényező a kórokozók terjedésében. Növényvédelmi előrejelzéseket illetően fontos megfigyelni a hőmérséklet és a páratartalom együttes alakulását állományon belül.
Levélnedvesség: mérése vékony szenzorral történik, mely üveggyapotból készül és megközelítőleg modellezi egy levél párolgási tulajdonságait. A levél felületi vízborítottsága meghatározza bizonyos betegségek megjelenését, így a levélnedvesség mérés hasznos adatokat szolgáltat az előrejelzésekhez

Öntözési állomás:
Talajnedvesség:
öntözött kultúrák esetében nagyon fontos tudni, hogy mennyi vizet kell kijuttatni és mikor kell be-, illetve kikapcsolni az öntözőrendszert, hogy a növények megkapják a számukra szükséges vízmennyiséget. Túl intenzív öntözés esetén a műtrágyázással bevitt hasznos NPK komponensek, mikroelemek kimosódhatnak a talajból és a gyökérzónából.
Egységnyi felületre kiöntözött víz: a talaj nedvességéhez és az öntözés céljához mérten kell megállapítani, hogy egységnyi felületre mennyi vizet szükséges kijuttatni. Mérése csapadékmérővel történik.
Átfolyó víz mennyiségének mérése: érdemes nyomon követni az öntözőberendezés különböző paramétereit működés közben, így az átfolyó víz mennyiségét is. Ennek mérése során azt a vízmennyiséget mérjük, mely az öntözőrendszer elemein egységnyi idő alatt átfolyik. Nem megfelelő érték esetén a rendszer hibájára következtethetünk.